agystimulacio

# Bevezetés A glaukóma egy szembetegség, amely károsítja a látóideget, **perifériás látásvesztést** okozva. Miután a károsodás bekövetkezett, a hagyományos kezelések (mint például a szembelnyomás csökkentése) nem képesek helyreállítani az elveszett látást. A kutatók ezért azt vizsgálták, hogy a **non-invazív agystimuláció** segíthet-e a megmaradt látás javításában. Két gyakori módszer a **transzkraniális egyenáramú stimuláció (tDCS)** és a **transzkraniális mágneses stimuláció (TMS)**, amelyek gyenge elektromos vagy mágneses impulzusokat juttatnak a fejbőrre az agyi aktivitás modulálása érdekében. Kisebb tanulmányok vizsgálták ezeket a technikákat glaukómás betegeken, hogy lássák, javítható-e a vizuális feldolgozás (kontrasztérzékenység, látótérhibák stb.). Áttekintjük ezeket a pilot és kontrollált vizsgálatokat, megjegyezve, hol helyezték el az elektródákat vagy tekercseket, a stimulációs beállításokat, a mért látásjavulásokat, és azt, hogy mennyi ideig tartottak ezek a javulások. Megvitatjuk a lehetséges mechanizmusokat (például az agy plaszticitásának fokozását vagy a neuronális „zaj” csökkentését) és a jól megtervezett, vak kontrollált vizsgálatok fontosságát (mivel a gyakorlás vagy a placebo hatás is utánozhatja a javulást). ## Agystimulációs technikák **A tDCS** enyhe, állandó elektromos áramot használ, amelyet elektródákon keresztül juttatnak a fejbőrre. A polaritástól függően növelheti (anódos) vagy csökkentheti (katódos) a kérgi ingerlékenységet. Jellemzően az egyik elektródát a cél agyterület (gyakran az **occipitalis látókéreg**) fölé, a másik elektródát (referencia) pedig máshová (pl. az arcra vagy a homlokra) helyezik. A kezelések gyakran 10–20 percig tartanak, 1–2 mA erősséggel. **A TMS** rövid mágneses impulzusokat használ egy tekercsen keresztül, hogy elektromos áramot indukáljon az alatta lévő kéregben. Mindkét módszert számos agyi rendellenesség kezelésére alkalmazták; a látás esetében céljuk a maradék vizuális funkció „fokozása” a vizuális pályák plaszticitásának aktiválásával. ## tDCS glaukómában Glaukómás vizsgálatokban a kutatók általában a **látókérget (occipitalis lebeny)** célozták meg. Egy friss randomizált vizsgálat során a betegek egyetlen **anódos tDCS (a-tDCS)** kezelésben részesültek 2 mA erősséggel 20 percig. Az anódot Oz pontra (középvonalon az occipitális területre), a katódot pedig az arcra helyezték. Ez az egyetlen alkalom szerényen javította a látótér-detekció pontosságát (körülbelül 3–5%-os javulás nagyfelbontású perimetriában) a placebóhoz képest ([pmc.ncbi.nlm.nih.gov](https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC11421665/#:~:text=A%20single%20session%20of%20a,may%20not%20be%20clinically%20meaningful)). A multifokális vizuális kiváltott potenciálok (mfVEP) is kissé magasabb jel-zaj arányt és gyorsabb válaszokat mutattak az a-tDCS után. Ezek a javulások statisztikailag szignifikánsak voltak a placebóhoz képest, de mértékükben **nagyon kicsik**, nagyjából a teszt-reteszt variabilitás nagyságrendjébe e

Agystimuláció glaukómában: tDCS, TMS és a látókéreg modulációja

Készen áll a látása ellenőrzésére?