Bevezetés A glaukóma a visszafordíthatatlan vakság egyik vezető oka, amelyet a retinális ganglionsejtek (RGC-k) progresszív pusztulása és a látóideg k...
Az autofágia a sejtek belső tisztító és újrahasznosító folyamata, amely során a sérült fehérjéket és elhasználódott sejtszervecskéket lebontják és felhasználható alkotóelemekké alakítják. Ez a folyamat segít fenntartani a sejtek működőképességét, különösen stressz vagy tápanyaghiány idején. A szeneszcencia azt jelenti, hogy egyes sejtek tartósan kilépnek a működő osztódási ciklusból, és különféle jelzőmolekulákat bocsátanak ki, amelyek gyulladást és környezeti károkat okozhatnak. Normalizált autofágia esetén a sejtek képesek kezelni a felgyülemlett hibákat, míg a szeneszcens sejtek felhalmozódása rontja a szövet funkcióját.
Az autofágia és a szeneszcencia egyensúlya kritikus a sejtek hosszú távú egészsége szempontjából: ha az autofágia gyengül és a szeneszcens sejtek gyarapodnak, romlik a szövetek ellenálló-képessége és regenerációs képessége. Megérteni ezeket a folyamatokat azért fontos, mert célzott beavatkozásokkal serkenthetjük az autofágiát vagy csökkenthetjük a szeneszcens sejtek káros hatásait. Ilyen megközelítések segíthetnek lassítani az öregedéssel járó romlást és javítani a sejtek működését hosszabb távon.